2011. július 25., hétfő

Vigyázz mit kívánsz!

Mert teljesül.
Erről tudnék mesélni, voltak már keményen elcseszett kívánságaim, amik bejöttek.
De tulajdonképp mind bejön, csak idő kérdése.
Amivel gond lehet, az a hozam.
Ha valami változást szeretnénk, szinte mindig van valami, amit az a dolog hoz magával.
A jó-rossz dolgok aránya állandó az életünkben, van akinek ebből, van akinek abból van több.
Vannak dolgok, amik inkább a megérzés kategóriába tartoznak. Ilyen például:
- Jöjjön már a futár a cuccommal! (két perc, és ott volt)
- Jó lenne egy zuhi-fullasztó hőségben. (öt perc, és előzmény nélkül kezdett szakadni)
De erre mondja anyám, hogy lottó ötöst kéne kívánni.
De azt valahogy én nem akarok. Tudom, mindenki eljátszik a gondolattal, én is megtettem már, de mindig arra jutok, nem, nem kellene.
Mi az oka?
Én a pénzt kezelni nem tudom. Nem vagyok hozzáértő, ergo elherdálnám.
Jobb ember nem lennék tőle, volt már olyan, mikor több pénzem volt, mint a számomra feltétlen szükséges, és másképp viselkedtem.
Nem fennhéjazó voltam, hanem mindenkinek megvettem volna amire vágyik, és nem értettem, miért nem kell. Azóta értem, de ha fordulnának a dolgok, főleg ilyen szélsőséges irányban, akkor megint ilyen lennék, mert ez is a részem. És valljuk be, ajándékot kapni szeretünk, de ha valaki elhalmozna, viszonzási elvárás nélkül, akkor is viszonozni akarjuk, ha nincs is miből. Plusz nem értjük, mi ez és miért. Szóval visszautasítjuk. Amit pedig az illető nem ért.
Azaz az egész helyzet egy tarthatatlan valami.
A másik, hogy amiért nem dolgozik meg az ember, azt könnyedebben kezeli, főleg ha sok van.
Csak az alap sztorikra kell gondolni, a milliomosról, aki még mindig élére rakja a pénzt, és spórol mindennel, meg a gyerekéről, aki beleszületik egy alap gazdagságba, és mindent amire vágyni kezd el is vár.
Vissza az alap témához.
Az életünk nagyon vékony szálból szőtt háló-szövevény.
Ha egy apró dolgot kiveszünk-belerakunk, az nem megy anélkül, hogy meg ne mozdítanánk egy másik szálat.
Mikor nem volt lakásunk, és kilátásunk sem sok, arra vágytam aktívan, hogy legyen.
Bármilyen, de legyen. Hogy biztonságban tudhassam a családom, hogy egy olyan helyen éljünk ami a miénk, tehát nem szól bele senki semmibe. Mikor láttam egy-egy lelakott házat, akkor arra gondoltam, szinte kivétel nélkül, hogy nekünk egy ilyen is milyen jó lenne.
Mindegy hogy néz ki, legyen több szobája, legyen stabil-ne omladozó, lehet ronda, de a miénk legyen.
Most milyen házunk van?
Ilyen.
Stabil, erős és jól megépített, de lelakott és ronda. Jelenleg pedig nincs rá sem keret, sem idő, hogy megoldjuk. Pár apróságot ki tudok eszközölni, de nagyjából most is marad minden.
Mert annyi mindent kéne rajta javítani, de ha egyszer még nem tudom hogy lesz fa télire, akkor szerintem az ablakkeretek kopottsága a legkevésbé égető probléma.
Inkább marad, nem hívom be azt, hogy nyerjek a lottón és akkor majd lesz szép házam, mert nem tudom, az mit változtatna meg.
Köszönöm, jó ez nekem, olyan ütemben csináljuk meg a dolgokat, ahogy megy. Nekünk most annyi a jövedelmünk, amit felélünk. Másképp élünk, mint mások, de szerintem ezt mindenki így látja önmagával kapcsolatban. Bár nem elfelejtendő, itt öt gyerek van, szakadt külsejű a ház, tehát minket csórónak gondolnak. Pedig divatos és szép ruhában járnak a kölykök, de mégis. A megítélés alapból más ha ilyen a házad, és ennyi a gyereked.
Vélemény visszahallás egy éve:
- Minek szülte azt a kislányt, mikor rájuk omlik a ház?
Ezúton is "üzenem" az aggódóknak, a házunk bírja, nem omlik sem ránk, sem másra, viszont a kutyánk ugatós, így ha fél valaki, akkor kerülje el a házunk táját!

Úgy látom ez a téma nem megy gyakori elkalandozás nélkül a személyes dolgaim felé.
Akkor elmondom azt is, miből született meg ez a téma most.
A kutyák, főleg Borisz minden hajnalban ugyanabban az időben vonyít. Ez viszonylag könnyen megoldható részemről, kimegyek a konyhába, fel és lekapcsolom párszor a kinti világítást, és abbahagyják.
Egyik este csendes, nyugis, kutyaprobléma mentes éjszakákra vágytam.
Megkaptam, két napja nincs vonyítás.
Most viszont Lívia aludt el nehezen, és ez sírással járt együtt. Próbáltam mindent persze, kaja, pia, magam mellé vettem, ringattam sokáig, de semmi változás nem volt, Ő most sírt.
Majd hajnal 2-kor Szili akart egy kübli tejecskét, persze langyosítva, és az én helyemen fekve, ahogy este és reggel szokta. Én viszont aludtam volna, odébb akartam rakni, de erre ő kezdett hisztizni.
Erre felkelt Livi, de hálisten' ivott és két percig sem sírt, majd elaludt.
Akkor most jobb lett nekem? Hmm???
A kutya dolgot tán egyszerűbb volt megoldani.
Így aztán azzal fejezem be, amivel kezdtem:

Vigyázz mit kívánsz, mert teljesül!

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...